HDR vagy nem HDR

Láttál már HDR képet, ugye? És megfogott a színek és részletek gazdagsága? A kép meseszerűen szürreális hatása? Vagy éppen ezeket a hatásokat találtad művinek és túlzónak?
Igen, a HDR (High Dynamic Range – vagyis magas dinamikatartomány) így vonult be a köztudatba: extrém színtelítettség, valóságtól elrugaszkodott részletgazdaság, minden túl, túl túl.
Ebben a sorozatunkban többek között arról lesz szó, hogy lehet ezt másképp is.

És hogy miért kell nekünk egyáltalán a HDR technika?

Előfordulhat, hogy akárhogyan igyekszel a helyes expozíciót beállítani, az elkészült képed egy része túl sötét lesz (bebukik), más része pedig túl világos (kiég), és fontos részletek vesznek el. Ilyen helyzetek lehetnek például:

• szobabelső fotózása ablakkal a háttérben: akár nagyon sötét, akár nagyon világos van odakint, a beltér expozíciója nagyon eltér a kültérétől, és a kinti világ vagy túl világos, vagy túl sötét lesz
• olyan tájkép fényképezése, ahol nagyon sötét és nagyon világos részek váltják egymást
• éjszakai városkép fotózása, nagyon sötét éggel, és változó intenzitású fényforrásokkal

Ennek a problémának két lehetséges megoldása a mesterséges világításon kívül (ami – valljuk be – nem minden esetben megvalósítható, mert elég macerás bevakuzni egy egész hegyoldalt):

1. a HDR kép készítése és annak dinamikájának “összenyomása”  tone mapping vagy tónus mappelés segítségével, és
2. az expozíció blending vagy keverés

Rögtön elmagyarázzuk.

A HDR és expozíció keverés technikák megegyeznek abban, hogy több kiinduló felvétel szükséges hozzájuk, amelyek különböző expozíciós értékekkel készülnek ugyanarról a témáról lehetőleg csak a záridő változtatásával. Ehhez nagyon praktikus egy stabil állványra tenni a fényképezőgépet, blende-előválasztásos módba kapcsolni (Nikonnál: A, Canonnál: Av), egyszer fókuszálni automatikus élességállítással, majd kikapcsolni ezt az automatizmust is, és vagy a gép rekeszelő (bracketing) funkciójával, vagy az expozíció manuális kompenzációjával 3-5 képet készíteni. Persze csinálhatod az egészet teljesen manuális beállításokkal is. A lényeg, hogy az egyes képek között lehetőleg minimum 1 F érték különbség legyen.

Az ezt követő lépések már különbözőek. HDR kép készítése esetén az különböző expozíciójú képekből létrehozunk egy valóban magas dinamikatartományú képet, ami azt jelenti, hogy az egyes képpontok szín-, és világosság értékének tárolására nem 8 bitet, hanem 16 vagy akár 32 bitet használunk. Ennek segítségével szélesítjük a kép dinamikáját, vagyis növeljük kép a legsötétebb és legvilágosabb pontjai közötti különbséget. (Dinamikatartomány: a legsötétebb és legvilágosabb pontok közötti lehető legnagyobb különbség. Ez a dolog a digitális fényképezőgépek érzékelőjének – a filmes gépek korában pedig a filmnek magának – egyik fontos tulajdonsága. A dinamikatartományt F értékben szokás megadni. A mai modern DSLR gépek dinamikartománya 8-11 F érték körül van.)
A magas dinamikatartományú képek megjelenítésére alkalmas eszközök iszonyú drágák. Ezért van szükség a HDR technika második lépésére a tónus mappelésre, vagyis a dinamika mesterséges összenyomására a kép bizonyos tulajdonságainak (például részletgazdagság, színtelítettség) megőrzésével. És ez az a lépés, amelynek alkalmazásával kivívhatunk néhány “Hű, vazze”-t az ismerőseinknél, de ha helytelenül, vagy túlzott mértékben használjuk, akkor néhány olyan megjegyzést is, amit most le se merek írni. Persze lehet ezt érzéssel is csinálni. Erről a sorozat második részében írunk majd.

Az én ízlésemhez közelebb állnak a túlzásokat inkább kerülő, blending technikával készített képek. A blending technikát alkalmazhatjuk akár Adobe Lightroom-ban is egy erre alkalmas plugin segítségével. Ez a plugin a nyílt forrású, parancssorból használható Enfuse “becsületkasszás” pluginné csomagolt változata. (A “becsületkassza” ebben az esetben azt jelenti, hogy tetszőleges összeget adományozhatunk a fejlesztőnek munkájáért. Ekkor kapunk emailben egy kódot, amellyel 500 pixelnél szélesebb képeket is készíthetünk. Én, ha jól emlékszem, 5 angol fontot “adományoztam” néhány hónappal ezelőtt.)
A plugin használata nagyon egyszerű. Kijelöljük az összeolvasztandó képeket, majd a File menüből kiválasztjuk a plugin-t:

Ekkor megjelenik egy párbeszédablak, ahol finomhangolhatjuk a plugin működését. Beállíthatjuk az eredmény file nevét, célkönyvtárát, vagy a képek automatikus “összepozicionálását”, ami nem csak kézben tartott géppel készített képek esetén lehet hasznos, valamint súlyozhatjuk a “keverést” expozícióra és színtelítettségre:

Ha beállítottuk, hogy a kapott eredmény importálódjon be Lightroom-ba, akkor ott folytathatjuk a képen a munkát. Egy kis szaturáció, egy kis élesítés és ebből az öt képből:

Megkapjuk ezt:

A képre klikkelve megnézheted az eredeti felbontású változatot.
(A nagyméretű kép kapott még egy kis High Pass filter-es élesítést is.)

Letöltések:
Adobe Photoshop Lightroom 3 próbaváltozat