Élesítés II.

Elérkeztünk élesítés sorozatunk második részéhez. Az első részben szó volt az élesítés digitális technika miatti szükségességéről, valamint arról, hogy az utómunka során háromféle élesítést különböztetünk meg egymástól: a raw konvezióhoz kapcsolódót, az úgy nevezett kreatív élesítést, valamint a kimeneti élesítést.

Ebben a részben a kimeneti élesítés egyes, gyakran használt technikáit vesézzük ki az iparági szabványnak számító Photoshopban. Mielőtt azonban erre rátérnénk, érdemes pár dolgot megemlíteni!
Az egyik, hogy a kimeneti élesítést nem mindig neked kell elvégezned. Ha újság számára küldesz fényképet, vagy valamelyik stock fotó oldalra töltesz fel fotót, tehát nem Te vagy a képed végső felhasználója, bizonyos esetekben elhagyhatod ezt a lépést. Ennek az az oka, hogy a designer, szerkesztő, vagy bárki, aki a képpel majd dolgozni fog sok esetben szereti a saját környezetében, a saját ellenőrzése alatt, és a végső felhasználás felbontásában elvégezni az utófeldolgozásnak ezt a lépését. Erről érdemes tájékozódni még a képed elküldése, feltöltése előtt.
A másik, hogy a kimenti élesítést célszerű mindig a felhasználásra kerülő felbontásokban elvégezni. Ami azt is jelenti, hogy ha Webre és nyomtatásra is előkészítesz egy képet, akkor mindkét felbontásra – a Webre kisebb, nyomtatásra ennél sokkal nagyobb – meg kell csinálnod a lépéseket.
Ehhez kapcsolódik, hogy ha Webre, vagy egyéb képernyős felhasználásra “élesítesz” akkor 100%-os  nagyításban ellenőrizd majd az eredményt a képernyőn, míg ha nyomtatásra dolgozol, akkor 50%-on vagy 25%-on nézd meg a képet, mert akkor láthatod a nyomtatott képhez leginkább hasonlító hatást a monitorodon.
Egy harmadik pedig, hogy az élesítés, mint az utómunka sok egyéb lépése és technikája eléggé szubjektív. Bár vannak különböző iskolák és véleménycsoportok, a végeredmény elfogadása, vagy minősítése csak rajtad – esetleg a kép megrendelőjén, és végső felhasználásán – múlik.

Az élesítés technikáját illetően beszélhetünk pixel szintű élesítésről és él- vagy kontúr élesítésről.

Pixel szintű élesítés esetén a kép egészét élesítjük. Ennek a definíciónak lassan már csak a Adobe Photoshop sima Sharpen eszköze felel meg – amit ma már valószínűleg senki nem használ -, de azért ide soroljuk még a két alábbi technikát is:

Unsharp Mask, a jó öreg, félelmetes Unsharp Mask (a haveroknak csak USM), ahol az Amount nevű csúszkát – ami mennyiséget jelent – még csak-csak megértjük, de mi a fene az a Radius és Treshold?

A Radius az egyes pixelek környezetének azt a szélességét jelenti, ahol majd az élesítésnek ki kell fejtenie a hatását, vagyis a pixelek fényességének különbségét erősíteni kell. Ez kicsit túl matekos volt, igaz? Minél nagyobb a Radius érték, annál valószínűbb, hogy a kontúrszéleken mesterséges fényudvar, fénysáv (angolul halo) jelenik majd meg. Kezd 1-gyel. Lemehetsz esetleg 0.5-ig, vagy fel 2-ig. De csak óvatosan!
A Treshold küszöbértéket jelent, vagyis azt, hogy a szomszédos pixelek tónusa vagy világossága között mekkora különbségnek kell lennie ahhoz, hogy az USM csináljon is valamit. Ez azért jó, mert a homogén, sima képrészeket változatlanul tudjuk hagyni, és csak ott élesítünk, ahol valóban kell. Minél kisebb a Treshold értéket adunk meg, annál több élesítenivalója lesz az USM-nek, és annál nagyobb az esélyünk arra, hogy az egyszerű képzajt is sikerül “kiélesítenünk”. És minél nagyobb értéket adunk, annál erősebbnek kell lennie egy kontúrnak, hogy történjen vele valami az élesítés során. Próbálgasd 1 és 4 között!
Az Amount tűnik a legegyszerűbbnek, mégis célszerű ezt a csúszkát utoljára toligálni. Ezzel az élesítés mennyiségét adjuk meg százalékosan. Olyan szélesen fog élesíteni, ahogy a Radius-ban megadtuk, és csak azoknál a tónushatároknál, amit a Treshold-ban megengedünk neki. Indítsd 100%-ról, de nézd meg 80%-on és 120%-on is, esetleg 150%-on, de csak ha nem látja senki.

Majd észreveszed, hogy ha nyomtatásra élesítesz éppen, és mondjuk 25%-os nagyításban nézed a képen, nagyobb Radius-szal, vagy erősebb Amount beállítással dolgozhatsz.

A Smart Sharpen, vagyis okos élesítés annyival ügyesebb az USM-nél, hogy nem kell vesződnünk a Treshold megadásával, mert ilyen nincs neki, viszont választhatunk három dolog közül, aminek a kiküszöbölését szeretnénk az élesítés során, továbbá külön-külön paramétereket adhatunk meg a középtónusokra, az árnyékos, és a világos részekre.
A három dolog, ami közül választhatunk, és aminek a hatását csökkenthetjük az élesítéssel, az a Gaussian Blur, vagyis a Gauss féle elmosódottság – költőibb lelkületű fotósok számára: homály, a Lens Blur , vagyis az objektív által okozott elmosódottság, és a Motion Blur, vagyis a már-megint-otthonfelejtettem-azt-a-nyavalyás-állványt-és-kézben-nem-tudom-kitartani-az-1/15-öt eredményeképp keletkező elmosódottság. Eközül a három a dolog közül a Remove pontnál választhatunk egyet, ahol az alapértelmezett egyébként a Gauss féle homály, ami bizonyos források szerint az USM által használt metódussal egyezik meg. Én itt leggyakrabban a Lens Blur-t választom.
A Radius az Unsharp Mask-nál megismert módon működik, akárcsak az Amount, bár itt a tapasztalat azt mutatja, hogy azonos hatás eléréséhez kisebb érték is elég szokott lenni, mint az USM-nél.

A More Accurate beállítás pontosabb élesítést tesz lehetővé – de hogy ez pontosabban mit jelent, ne kérdezd – viszont a végrehajtása tovább tart.

Él-, vagy kontúr élesítés esetén csak a képünk egyes elemeinek a határait, kontúrait élesítjük. Ennek egyik megoldása a High Pass filter alkalmazása.

Ennek során duplikáljuk az élesítendő rétegünket, majd a felső rétegre alkalmazzuk a High Pass szűrőt, pl. 2 pixel széleséggel. Erre kapunk egy szürke kontúr rajzot a képünket alkotó élekről. Persze nem ez a végső cél, sőt, most jön a lényeg: ennek a “rajzos” felső rétegnek a blending módját állítsuk Hard Light-re, ha erősebb, vagy Soft Light-ra, ha valamivel gyengébb élesítést szeretnénk elérni. Ezt a módszert még tovább finomhangolhatjuk azzal, hogy a High Pass filteres rajzos rétegünk átlátszóságát (opacity) csökkentjük a 100%-ról addig, amíg a nekünk – esetleg kedvesünknek, képszerkesztőnknek, macskánknak – tetsző élességet el nem érjük.

A High Pass szűrős élesítésnek komoly előnye, hogy az eredeti képet nem “bántja”, és bármikor nagyszerűen finomhangolható és “visszacsinálható” a szűrős réteg eldobásával.

A komoly utómunka szakértők legtitkosabb fegyvere a Lab módú élesítés. Igazából ez sem egy nagy ördöngősség, de kezdő fotós társaságban fölényesen nyomhatjuk az-én-csak-Lab-módban-élesítek szöveget – hozzátéve természetesen, hogy a Fényértéken-tanultam. A következőről van szó:
A képeinkkel általában RGB módban dolgozunk. Ezen most változtassunk az élesítés kedvéért, és váltsunk át Lab módba az Image menüben. (Nincs jelentősége, hogy ennek a képnek a színmélységét nagyképűen 16 biten hagytam. Minden remekül működik 8 biten is.)

Amikor Lab módban dolgozunk, akkor a hagyományos R-G-B csatornák helyett van egy Lab, egy Lightness, valamint egy a és egy b csatornánk. Ebből nekünk most csak a Lightness vagyis világosság csatorna a lényeges. Válassszuk ki ezt a csatornát, és tegyük csak ezt láthatóvá. Ilyen módon nem fogunk egyáltalán a színekhez nyúlni, nem élesítjük a csak színinformációként létező esetleges képzajt, csak és kizárólag az egyes pixelek fényességével, és azok különbségével dolgozunk. Most végezzük el a kedvenc élesítésünket – mondjuk a USM-et, de persze lehet a Smart Sharpen is – ezen a csatornán.

Ezután állítsuk vissza a kép módját RGB-re, és már meg is vagyunk.

Ugye, hogy nem volt nagyon komplikált?

Egy másik módszer, ami az eddig bonyolultnak gondolt Lab módú élesítést kezdi felváltani, az a Fade Smart Sharpen technika, vagyis az élesítés halványítása (kicsit abszurd, nem?), amely tulajdonképpen a Smart Sharpen kiegészítése egy extra lépéssel. Végezzük el az élesítésünket a Smart Sharpen technikával úgy, ahogy a pixel szintű élesítésnél leírtuk. Így esetleg mesterséges fénysávokat is létrehoztunk a kontúrhatárokon, sőt, lehet, hogy a képzajt is jobban felerősítettük, mint szerettük volna. Ezért az Edit menüben megkeressük az Fade Smart Sharpen menüpontot.

Itt kiválasztjuk a Luminance módot, amivel azt érjük el, hogy az élesítés halványítása a fényességhatárokon nem fog működni, tehát az élesítésünk csak és kizárólag a kontúrokon fejti majd ki a hatását.

Letöltések:
Adobe Photoshop-család DEMO-i