Objektívek portréhoz

Szerző:
Kiss Ákos
dátum: 2010. 03. 01.Kategória: ÍrásCimkék: , ,
Objektívek portréhoz
Objektívek portréhoz
Sokszor, sokfelé lehet olvasni, hallani, hogy portréhoz nem jó akármilyen objektív. Legtöbbször az a konklúzió, hogy portréhoz teleobjektívet érdemes használni. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert ahhoz, hogy ezt kijelenthessük tisztázni kell, hogy mit értünk portré alatt. Legtöbben ilyenkor mell- vagy arcportréra gondolnak. Ilyenkor érdemes megemlíteni a környezeti portrékat, hiszen az ilyen fotók lényege például az, hogy ne csak az alanyunk legyen a képen, hanem a rá jellemző környezete is. Ezt pedig nem feltétlenül tudjuk megoldani egy teleobjektívvel. Gondoljuk csak a klasszikus “arab árus a boltjában” fajta fotókra. Ezek is portrék és a kis hely miatt lehetetlen teleobjektívvel elkészíteni a felvételt, mert pont a környezet maradna le a képről.
Ennyi bevezető után érdemes beszélni arról, hogy mégis miért mondják oly sokan azt, hogy a portréhoz a teleobjektív a legjobb. Nos, az igazság az, hogy egy klasszikus mell- vagy arcportréhoz valóban teleobjektívet illik használni, míg a teljes alakosnál már elfogadott egy közepes gyújtótáv, de ha van hely, ebben az esetben is érdemesebb teleobjektívet használni.
De miért éppen teleobjektív? A teleobjektívek összenyomják a teret, míg a nagylátószögű objektívek széthúzzák azt. Legszemléletesebb példája ennek a Vertigo effektként (vagy más néven dolly zoom-ként**) ismert filmes megoldás. Az effekt lényege, hogy az objektív zoom gyűrűjét nagylátó állásból áttekerik tele állásba (vagy fordítva) és eközben úgy mozgatják a kamerát (az alany felé vagy attól távolodva), hogy a szereplő nagyjából a kép közepén mindig ugyanakkora legyen. Ilyenkor a mögötte levő táj beszűkűl vagy éppen kitágul.
Nagylátószögű objektívet használva a tema azon része ami közel van a valóságban, az a képen nagyobb lesz, míg ami távol, az kisebb. Emiatt nem ajánlott arcportrékhoz, mert az orrot természetellenesen megnyújtja, míg a fej többi részét sokkal kisebbnek mutatja, mint valójában. Tehát az arányok felborulnak és ettől a portrénk természetellenes lesz. A teleobjektív ezzel ellentétben összenyomja a teret, ami kedvező egy portrénál.
Példák.
A fenti leírásból levonható a következtetés, miszerint mell- és arcportrékhoz a legjobb a teleobjektív, míg teljes alaknál már elfogadható egy középtartományba eső objektív, környezeti portréknál pedig akár a nagylátószög is használható.
*A vertigo effekt kifejezés egyébként abból jön, hogy…
** van még vagy 10 másik neve.

Tanácsok kezdőknek

“Portréhoz teleobjektívet használj!” - Hangzik gyakran a mondás.

De mi az a portré egyáltalán?

A portré fotó, festmény, szobor vagy egyéb művészi ábrázolása egy embernek, melyen bemutatjuk az adott személy vonásait, személyiségét és hangulatát. A portré nem egy elkapott pillanat, hanem egy megkomponált kép az alanyról annak “mozdulatlan helyzetében”. A portré szerves és domináns része az emberi arc. A fotográfiában az alany gyakran néz a kamerába, ezáltal kapocslatot teremt a nézővel.

Mi számít teleobjektívnek?

A 35mm-es gépeken (és a full frame vázakon) az alapobjektívnél azaz 50mm-nél nagyobb gyújtótávolságokat teleobjektívnek hívjuk. APS-C vázakon (ide tartozik az összes alsó és középkategóriás DSLR) a gyújtótávolság ennek 1.5-1.6 szorosa, így egy 50mm-es objektív ezeken a vázakon már nem alapobjektívnek, hanem kis teleobjektívnek számít*.

Miért jó egy portréhoz a teleobjektív? Használhatok nagylátószögű objektívet is? Ez utóbbi kérdésekre próbálunk a cikk hátralevő részében válszolni.

A tér és a gyújtótávolság viszonya

De miért jön elő olyan sokszor a teleobjektív, ha portréról van szó? A teleobjektíveknek van egy olyan tulajdonsága, hogy összenyomják a teret, míg a nagylátószögű objektívek széthúzzák azt. Most képzeljük el mindezt egy emberi arcon. Oké, elismerem, első hallásra/olvasásra egyik sem tűnik jobbnak a másiknál. :) Nemsokára azonban látni fogjuk, hogy a természetes hatás eléréséhez teleobjektívre lesz szükségünk.

Legszemléletesebb példa a két objektív típus tulajdonságainak bemutatására a Vertigo effektként (vagy más néven dolly zoom-ként) ismert filmes megoldás. Fotós oldalakon nem nagyon találkozik Vertigo effekttel az ember, pedig nem hiszem, hogy van ennél látványosabb módja a gyújtótávolság tulajdonságainak bemutatására. Az effekt lényege, hogy az objektív zoom gyűrűjét nagylátó állásból áttekerik tele állásba (vagy fordítva) és eközben úgy mozgatják a kamerát (az alany felé vagy attól távolodva), hogy a szereplő nagyjából a kép közepén mindig ugyanakkora legyen. Ilyenkor a mögötte levő táj beszűkül vagy éppen kitágul.

A következő videóban nagylátóból áttekerik a zoomgyűrűt telébe és közben távolodnak a témától:  


Példa vertigo effektre – Részlet a Gyűlölet c. filmből
(Ha rajtam múlt volna, kihagytam volna az utolsó pár másodpercet. Bocsánat érte! :) )

A fenti videóban is jól látszik,  ahogyan a tele tartomány összenyomja a teret. Nem mellékesen itt az is látható, hogy a nagylátószögnek mennyivel nagyobb a mélységélessége (a teleobjektívhez viszonyítva) azonos blendeértéken. Létezik ennél egyszerűbb és szemléletesebb példa? :)

tele vs. nagylátó
Egy lámpás portré teleobjektívvel és nagylátószögú objektívvel.
(A gyújtótávolságok 35mm-es ekvivalens értékei: 120mm és 36mm)

Nagylátószögű objektívet használva a téma azon része ami közel van az objektívhez, az a képen nagyobb lesz, míg ami távol, az látványosan kisebb. Emiatt nem ajánlott közeli portrékhoz, mert az orrot természetellenesen megnyújtja, míg a fej többi részét sokkal kisebbnek mutatja, mint valójában. Tehát az arányok felborulnak és ettől a portrénk természetellenes lesz. A teleobjektív ezzel ellentétben összenyomja a teret, ami kedvező egy mell- vagy arcportrénál.

Vannak azonban kivételek, amikor nagylátószögű objektívet is használhatunk portrékhoz. Ilyenek például a környezeti portrék**, melyeknél nem csak az alanyunkat komponáljuk a képre, hanem a rá jellemző környezetét is. Egy ilyen feladatot nem feltétlenül tudunk megoldani teleobjektívvel. Gondoljuk csak a klasszikus “arab árus a boltjában” fajta fotókra, ahol az áruson kívül a portékái és tulajdonképpen az egész boltja látható. Ezen portréknál a kis hely miatt sokszor lehetetlen teleobjektívvel elkészíteni a felvételeket, ugyanis pont a környezet maradna le a képekről.


Ennél a környezeti portrénál 25mm-es gyújtótávolságot használtam.
A fotón RobiLaci látható, aki a szertar.com blogot vezeti.

Összegzés

A fenti írásból levonható a következtetés, miszerint közeli (arc-, mell- és félalakos portrékhoz) a legjobb a teleobjektív***, míg teljes alaknál már elfogadható egy középtartományba eső objektív, környezeti portréknál pedig akár a nagylátószög is használható. Vagyis nem feltétlenül kell teleobjektívet használnunk, de ha nagylátóhoz nyúlunk, érdemes fejben tartani annak a képre gyakorolt hatását.

* Vigyázat! A gyújtótávolság felszorzása egyszerű képivágást jelent, az objektív alap tulajdonságai ezzel nem változnak. Így például egy full frame vázra tervezett nagylátószögű objektív annak ellenére is hordozni fogja a nagylátószögű tulajdonságokat, hogy csupán a kép közepét használjuk egy APS-C vázon. Természetesen ekkor nem látunk annyit, mintha full frame vázon fotóztunk volna.

** A környezeti portrékra a nagylátószögön kívül jellemző még a nagy mélységélesség is.

*** Full frame vázon 85mm vagy felette, APS-C vázon 50mm vagy felette. (Szipál Martin például kisfilmes gépen 200mm-es teleobjektívet használt.)

A szerzőről

akoskiss A Kiss Ákos fotóblogja című fotózással kapcsolatos blog szerkesztője és a fotográfia szerelmese. Tapasztalatait, felfedezéseit szereti megosztani a világhálón különféle rettenetes blog bejegyzések formájában. Emellett furcsának találja, hogy harmadik személyben ír saját magáról. :)