A Zenit

Szerző:
Tibor
dátum: 2010. 01. 27.Kategória: ÍrásCimkék:
A Zenit

Zenit

Ő az. Semmi kétség. Bár a találkozás pillanatának emléke a múlt homályába vész.

Full manuál gép. Kézi élességállítás. Nincs rekesz-előválasztás, vagy bármi más automatika. Van viszont két piros led a keresőben: a felső villog, ha túl sok a fény, és az alsó, ha túl kevés.

Valahogy az érettségim táján történhetett, mert emlékszem, hogy amikor a szóbelimnek vége volt, hazamentem, felcuccoltam, és felballagtam a Várba fényképezni.

a Budai várból

De nem. A Vár előtt készülhettek a poharas képek. “Mit csinálsz te gyerek?” – kérdezte a szomszédasszony, amikor meglátott az erkélyen. Túl elvont volt neki a válaszom: “Kísérletezem.”

Belegondolni is sok: mindez 20 évvel,  3 gyermekkel és legalább 15 kilóval ezelőtt történt.

Ez nem egy belépő szintű gép, hiszen full frame-es még vakuszinkron-csatlakozó is van rajta. :-) Soha nem használtam.

A Várban készült képek semmi különöset nem mondanak vagy jelentenek. Egy dolgot talán: 20 év.

Az érettségi után főiskola. És egyszer csak már nem laktam a szüleimmel. A szekérkereket úgy loptuk Adrival a Nyugati aluljáróban egy kirakat elől. Aztán cipeltük a Király utcáig. Apám gipszelt egy tengelyfélét a falba, hogy fel tudjam tenni a kereket.
Lakás a Király utcában

Később hirdethettem volna így is a pecót: “Lakás kilátásással a Bazilikára eladó.” De az igazság az, hogy csak a fürdőszoba ablakából és eléggé kilógva lehetett látni.

Fix 50 58mm-es objektív. A rekeszérték 2-től – de komolyan – 16-ig. Soha nem volt más objektív ezen a gépen. Ma sem tudom, hogyan kellene leszedni róla.

Velence

Keveredik, mi volt előbb, mi volt később. Mindenesetre voltam valamikor Velencében is. Busszal, fényképezőgéppel és színes filmmel a gépben. Grazon keresztül ment a busz. Ennek a képnek talán még kompozíciója is van. :-)

Még mindig a főiskola évei alatt egy hosszú hétvége a Luppa szigetnél az évfolyamtársakkal. Hú de művésziek lettek azok a képek, mi? :-)

Luppa sziget

Beállítható záridők: B, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/250, 1/500.

És még mindig az ifjonti bolondság: bicajjal Párizsba. Nyári programozás béréből lett a kerékpár. Piros. :-) Ausztrián és Németországon keresztül mentünk napi kb. 100km-t tekerve, néha vadkempingezve, néha nem. Egyébként sem voltam túl kövér abban az időben, de sikerült fogynom egy kicsit.

paris1 copy

A gatyák és egyebek a bicajon száradtak. Már ha nem esett az eső. :-)
Ausztriában egyszer ránkszóltak, hogy ott most vadászni fognak, szóval gyorsan szedjük le a sátrat és húzzunk el onnan. Párizsban Edittel találkoztunk az Eiffel torony közelében. Meg volt beszélve, időre mentünk. Két hét alatt értünk oda, késés nem volt.
Visszafelé egy kempingnél: “Iz disz dő riszepsön?” – “Nó! Reszepszión!” Kitalálod melyik ország volt? :-)

Amikor hazaértem a Zenit nem működött. Jó, buktam egy nagyot a bicajjal a visszaúton Bécs környékén, de nem ez volt a baj. A Corvin Áruházban működő szervízben azt mondták, hogy valami cukros lé csoroghatott a kioldógombhoz, és attól ragadt be. Ez a kormánytáska-szőlőcukor-eső kombó eredménye lehetett. :-)

Egyszer karácsonykor szüleimnél a Világ fővárosai című könyvet nézegettem és kiírtam belőle azokat a helyeket, amelyekről akkor még nem is hallottam. A listán volt Victoria a “világ legkisebb fővárosa” is. A Seychelle szigetek fővárosa.

Seychelles

Amikor már nem tanárként dolgoztam, megnéztem magamnak. Hosszabb időre lett volna érdemes. Mindenképpen vigyél naptejet.

A képek szkennelésénél rádöbbentem, milyen fontos a színkorrekció. Némelyik fénykép borzasztóan besárgult már, de PS-ben szépen vissza lehetett hozni  a színeket.
Ez a színkorrekció dolog még megér egy írást nem? :-) Akkor is jól jöhet, ha véletlenül nem RAW-ban fényképezelnél (már ha ilyen előfordulhat egyáltalán :-) ) és a géped hibázik a fehéregyensúly számolásánál.

Antigua és Barbuda is a listán volt, de oda már nem vittem a Zenitet. Az már egy másik történet.

További képek és ezek nagyobb felbontásban itt láthatóak.

A szerzőről

Tibor 39 éves, a BusinessPhoto.hu tulajdonosa és vezető fényképésze. Leginkább vállalati megbízásokra dolgozik csapatával: vezetői portrékat készít, rendezvényeket fotózik, valamint ipari fotókat csinál. Képeinek utómunkálalatait maga végzi. Szeret visszanyúlni a régi mesterek fény-árnyék hatásaihoz, és kedveli az egyszerű világítási mintákat.