A rekesz, és a mélységélesség

A rekesz, és a mélységélesség

Kezdő, a fotózással most ismerkedő olvasóinknak szánt sorozatunkat ezzel a rekeszről szóló cikkel kezdjük. Vágjunk is bele!

Ahhoz, hogy a kép, amit a fényképzőgépeddel készítesz se túl sötét, se túl világos ne legyen – vagyis szakszóval helyes legyen a kép expozíciója, adott mennyiségű fényre van szükség. Mondjuk azt, hogy egy helyesen exponált képhez pont egy zsák krumplinyi fény szükséges. Azt, hogy a gépbe az objektíven keresztül mindig egy egy zsák krumplinyi fény jusson be, két dologgal tudod befolyásolni:

  • a rekesszel, vagy más néven blendével, ami egy változtatható méretű lyuk, és amivel azt tudod meghatározni, hogy mekkora adagokban jusson be a krumpli, és
  • a zárral, ami mondjuk egy ajtóhoz hasonlítható, és amit ki kell nyitni, hogy a krumpli bejusson, és minél tovább van kinyitva, annál több adag krumpli juthat be. A nyitvatartás időtartamát záridőnek hívjuk.
  • (aztán a géped érzékenysége, ami szintén állítható, tovább bonyolítja a dolgot. Ezzel majd azt tudjuk megmondani, hogy mennyi is az az egy egy zsák krumpli, ami a helyes expozícióhoz szükséges, de erről majd később.)

Ha a zárat – ajtót – sokáig tartjuk nyitva, akkor a rekeszen kisebb lyuk is elég, ha pedig rövid ideig, akkor nagyobb lyuk szükséges. És ez fordítva is igaz: ha nagy a lyuk a rekeszen, akkor az ajtót – zárat – elég rövid ideig nyitva tartani, de ha kisebb a lyuk, akkor hosszabb záridő kell. Ez annyira fontos, hogy alább majd látsz egy szemléltető táblázatot is hozzá.

De miért kell ezzel vacakolni, amikor automata üzemmódban a géped tökéletesen exponált – se nem sötét, se nem világos – képet készít?
Például azért, mert amikor az unokaöcséd hintázott, akkor csak elmosódott képeket tudtál róla készíteni, vagy amikor a húgod ballagásán fotóztad a barátnőjét, akkor nagyon beleolvadt a mögötte lévő tömegbe.

És lassan meg is érkezünk a lényeghez. Van a géped felső részén egy tárcsa, vagy egy gomb és tárcsa, amivel át tudsz váltani egy olyan működési módba, amikor vagy a záridőt, vagy a rekeszt tudod változtatni.
A rekesz, vagy blende a Nikonnál az A (mint Aperture priority), Canonnál pedig az Av (mint Aperture value) módban állítható. Ezt a módot magyarul rekesz előválasztásos üzemmódnak is nevezik.
A záridő dolog a Nikonnál az S (mint Shutter priority) Canonnál pedig a Tv (mint? :-) Time value ) mód mellett állítható, de erről majd legközelebb írunk.

Tehát rekesz előválasztásos módban vagyunk. Ilyenkor a blendét – vagyis a lyuk méretét – állíthatjuk, és a gép majd ehhez számolja hozzá, hogy mennyi ideig kell nyitvatartania a zárat, hogy az egy zsák krumplinyi fény bejusson.

A blende értékeit számokkal, de matematikai és fizikai okok miatt elég furán jelölik. Egyrészt minél kisebb a szám, annál nagyobb a lyuk. Másrészt a számok is elég vad összevisszaságban követik egymást, de ne aggódj, nem olyan nehéz megszokni. :-)

A rekeszértékeket a géped egyik tárcsájával tudod állítani, vagy esetleg az objektíved egyik gyűrűjével.

Amikor a tárcsát tekergeted, jó esélyünk van rá, hogy a blende értékei valahogy így néznek majd ki a gépnek a kis felső kijelzőjén:

F2.8 F3.2 F3.5 F4 F4.5 F5 F5.6 F6.3 F7.1 F8 . . . F22

Lehet, hogy a te gépeden nem pont ott kezdődnek és végződnek ezek az F értékek, mint itt fent írtuk, de ez most nem számít.
Írott anyagokban inkább az alábbi jelölés a megszokott a rekeszértékekre:

f/2.8 f/3.2 f/3.5 f/4 f/4.5 f/5 f/5.6 f/6.3 f/7.1 f/8 . . . f/22

Az értékek közül a vastagbetűseknek (tudom, tudom, kedves tipográfus kollégák: félkövér) kitüntetett szerepük van: azok az egész rekeszértékek. Amik pedig közöttük vannak, azok 1/3-onkénti ugrások.
Ahogy már írtuk: a rekeszértékek a nyílás méretét adják. Kb. úgy, ahogy ezen az ábrán látod:

Rekeszértékek
(Igen, létezik még f/2-es rekeszérték is. Sőt, még f/1.4 is! Szerencsés vagy, ha van olyan fényérzékeny, vagy másképp gyors objektíved, ami tud ilyet.)
Ami most itt nekünk érdekes, az az, hogy az  f/4 érték pont fele annyi fényt enged be, mint a f/2.8. Hasonlóan az f/5.6 fele annyit, mint az f/4. Ha fele annyi fényt enged be, akkor ugyanahhoz az expozícióhoz – tehát ahhoz, hogy a képünk ugyanannyira legyen világos – pont kétszer olyan hosszú záridőre lesz majd szükség például f/5.6-os állásban, mint f/4-nél. A záridőt egyébként másodpercben szoktuk megadni. A ma használatos érzékelők és filmek esetében ez természetesen a másodpercnek csak egy töredékét jelenti. Na, ehhez jön a szemléltető táblázat, most csak egész rekeszértékekkel.

Rekeszészérték f/2.8 f/4 f/5.6 f/8
Záridő 1/250s 1/125s 1/60s 1/30s

Ezek a rekeszérték és záridő kombinációk adott megvilágításnál (és ugyanolyan érzékenységnél) azonos expozíciót adnak.

(Ne aggódj, a harmadik vagy negyedik rész olvasása és egy kis gyakorlás után össze fog állni ez a dolog a fejedben.)

A rekesz beállításának a záridőre gyakorolt hatásán kívül van még egy nagyon fontos hatása. Ez pedig a mélységélesség, vagyis az, hogy a képen a géptől különböző távolságra elhelyezkedő dolgok közül mi lesz éles, és mi nem.

A kép éles tartománya általában egyharmad/kétharmad arányban úgy oszlik meg, hogy a fókuszpont síkja előtt egy-, mögötte pedig kétharmadnyi része látszik. És itt jön a lényeg: ugyanannak az objektívnek ugyanazon fókusztávolságánál minél kisebb a rekesz nyílása (minél nagyobb a szám az f mögött), annál nagyobb az éles tartomány, illetve fordítva, minél nagyobb a rekesznyílás, annál keskenyebb az éles rész.
Nézd meg ezt a példát! Figyeld a sor elején és végén álló Lego emberkéket! (A lejátszó bal alsó sarkában látod a rekeszértéket.)

A mélységélesség igen fontos kreatív eszköz a fényképezésben és a filmkészítésben is. Kiemelhetsz vele egyes dolgokat és háttérbe szoríthatsz másokat. Portrénál, makro felvételeknél, de sportfotónál is használják a kis mélységélességet.

Ha több különböző fókusztávolságú objektíved van, vagy az objektíved fókusztávolsága változtatható, akkor észre fogod venni, hogy a mélységélesség bizony a rekeszértéken kívül mástól is függ. Lesz még erről is szó.
Addig is próbálgasd, játsz vele! Tapasztald ki az objektíveid képességeit! Vége az automata üzemmódnak. :-)

Innen folytatjuk majd a záridővel.

A szerzőről

Tibor 39 éves, a BusinessPhoto.hu tulajdonosa és vezető fényképésze. Leginkább vállalati megbízásokra dolgozik csapatával: vezetői portrékat készít, rendezvényeket fotózik, valamint ipari fotókat csinál. Képeinek utómunkálalatait maga végzi. Szeret visszanyúlni a régi mesterek fény-árnyék hatásaihoz, és kedveli az egyszerű világítási mintákat.