Mindig voltak hőseim, és ma is vannak, akikre felnézek valami miatt. Nem tartom őket tökéletesnek, de hozzállásukat, kreativitásukat, attitűdjüket követendőnek tartom.
Egyik ilyen hősöm Robert Capa, akit Friedmann Endrének hívtak eredetileg, és alig három évvel Faludy György születése után látta meg a napvilágot Magyarországon. Nem véletlenül említettem éppen Faludyt. Életútjuk, kalandozásaik és életszeretetük sok hasonlóságot mutat. És nem utolsó sorban azért, mert Faludy szintén hőseim egyike. 
Érdekelne, vajon találkoztak-e valaha.
Friedmann is külföldön kezdett főiskolára járni. Újságírást tanult egy darabig Berlinben, aztán – gazdasági válság volt akkor is; szülei nem támogathatták tovább – kifutó fiú, laborasszisztens, majd fényképésztanuló lett egy neves fotóügynökségnél. Fotózta példáult Dániában Lev Trockijt.
Egy fél évre hazatért Budapestre, majd Párizsban kötött ki, ahol összebarátkozott többek között Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral és André Kertésszel. Találkozott egy hölggyel is, Gerda Taroval, akivel egymásba szerettek, és együtt kitalálták Robert Capa, a híres és megközelíthetetlen amerikai fotós alakját azért, hogy jobban vegyék a magazinok azokat a képeket, amelyeket Friedman/Capa készített. Gondoltad volna? Ez az ember gyakorlatilag kitalálta önmagát.
De meg is akart felelni annak az imázsnak, amit kialakított magáról. Capa 22 évesen már tudósított a spanyol polgárháborúról. Ekkor készítette híres, A milícista halála című fotóját.
Később fotózta a második világháború hadi eseményeit. Az omaha beach-i partraszállást testközelből fényképezte végig. (Emlékszel a Ryan közlegény megmentésének kezdőjelenetére? Bújtam volna a székek mögé a moziban, amikor láttam. Állítólag Spielberg Capa képei alapján elevenítette fel azt a “hangulatot”). Az akkor készült képeit a Life laboránsa túl magas hőmérsékleten szárította és gyakorlatilag leolvasztotta az emulziót a filmről. A 4 tekercs filmből összesen talán 8 kép maradt meg. Ráadásul a Life, amikor megjelentette a képeket, azt a magyarázatot írta alájuk, hogy Capa keze remegett az izgalomtól és azért nem élesek. (Lásd a képet a cikk tetején.)
Szóval Capa keményen dolgozott olyan helyeken és körülmények között, amit sokan nem vállalnánk. De mindezt nagyszerű humorral és lazasággal vészelte át. Amikor éppen nem volt közvetlen életveszélyben, akkor nagyon tudta élvezni az életet. Ivott és kártyázott a katonákkal. Hotelszobákban élt. Főkonzulokkal és attasékkal bratyizott, hogy a szükséges papírokat beszerezze, és félig illegálisan eljusson egyik kontinensről a másikra hajóval, repülővel, mikor hogy. Capa igazi csibész volt. De szeretetreméltó csibész. Nem feltétlenül tárgyszerűen, de rengeteg humorral mesélte történeteit a társaságokban. Imádták. És még a nők is szerették. Képzeld, Ingrid Bergmannal is kavart. Bergmann hozzá is akart menni, de Capa nem állt kötélnek. Vívódásuk történetét Hitchcock felhasználta a Hátsó ablak című filmjében.
Sokszor került valóban veszélyes helyzetekbe. Példáult a szigorúan ellenőrzött frontvonalközeli területeken, ahol fényképezőgépeivel, borzalmas angol kiejtésével, és méretre készült amerikai egyenruhájában bizonygatta az amerikai MP-seknek, hogy ő amerikai fotóriporter. Vagy éppen amikor egy aknamezőn jött rá a szükség, ahogy ezt Kissé elmosódva című könyvében is megírta.
És így érte a halál is az első indokínai háborút fotografálva. Leszállt a dzsipről, hogy az előretörésről készítsen képeket, és rálépett egy taposóaknára. Kezében a fényképezőgépével halt meg a “világ legnagyobb háborús fényképésze”.
Miért hősöm ő nekem? Az elszántsága és magabiztossága miatt. A lazasága miatt. És fogadok, jobban bírta a whiskey-t, mint én valaha is fogom. És ne gondold, hogy először nyelvvizsgákat szerzett és úgy vágott neki a világnak. Élt Franciaországban, tehát tudott franciául, dolgozott Spanyolországban, tehát akár egy olasz paraszttal is képes volt kommunikálni, és felszedte az angolt is valahogy, de biztos vagyok benne, hogy a fiaimnak jobb kiejtésük lesz, mint neki volt.
De ment, és csinálta. Elhitte, hogy meg tudja csinálni. Mit gondolsz, követet el hibákat? Én azt gondolom, hogy nem is egyet.
És azt tudtad, hogy a Magnum fotóügynökség egyik alapítója volt?
Bocsánat de nem a kérdésre fogok válaszolni (nem tudom a választ).
Idézet Steinbeck – Capa: Orosz napló c. könyvéből:
“Capa sehogy sem találta a helyét, ő ugyanis minden nyelvén beszél, csak oroszul nem. Mindegyik nyelvet egy másik nyelv akcentusával beszéli. Spanyolul magyar akcentussal szólal meg, franciául spanyol akcentussal beszél, németül francia akcentussal, angolul pedig olyan akcentussal, amelyet még soha nem sikerült azonosítani. De oroszul nem beszél Capa. Egy hónap elteltével fölszedett ugyan egy kis oroszt, méghozzá olyan akcentussal, amelyet egyöntetűen üzbégnek vélt mindenki.”
Tényleg fantasztikus figura és fényképész volt. Olyan kicsit mint egy élő Rejtő figura.